Az elektromágneses kompatibilitás (EMC) az elektronikus berendezések vagy hálózati rendszerek azon képességére utal, hogy ellenállnak az elektromágneses interferenciának anélkül, hogy túlzott elektromágneses sugárzást bocsátanának ki.
Ez azt jelenti, hogy a berendezésnek vagy a hálózati rendszernek normálisan kell működnie durva elektromágneses környezetben, miközben nem sugároz túlzott elektromágneses hullámokat, amelyek megzavarják a többi berendezés és hálózat normál működését.
Az árnyékolt kábel árnyékolási elve eltér a sodrott érpár egyensúlytörlési elvétől. Az árnyékolt kábelnek egy vagy két réteg alumíniumfóliát kell hozzáadnia a négy csavart érpáron kívülre. A fém elektromágneses hullámon való visszaverődése, abszorpciója és bőrhatásának elvét alkalmazva hatékonyan megakadályozhatja a külső elektromágneses interferenciát a kábelbe, és megakadályozhatja a belső jel kisugárzását és más berendezések munkájának megzavarását.
A kísérletek azt mutatják, hogy az 5 MHz-nél nagyobb frekvenciájú elektromágneses hullámok csak 38¼m vastag alumíniumfólián tudnak áthaladni. Ha az árnyékolás vastagsága meghaladja a 38 ¼m-t, az elektromágneses interferencia frekvenciája, amely az árnyékoláson keresztül bejuthat a kábelbe, többnyire kisebb, mint 5 MHz.
Az árnyékolt kábel egyik vége földelve van, a másik vége pedig felfüggesztve.
Ha a jelvezetéket nagy távolságra továbbítják, a két végén lévő testellenállás különbsége vagy a PEN-vezeték árama miatt a két testpont potenciálja eltérő lehet. Ekkor, ha a két vége le van földelve, az árnyékoló rétegben lesz áram, de a jel interferencia keletkezik. Ezért ebben az esetben az ilyen interferencia kialakulásának elkerülése érdekében általában az egyik ponton földelés, a másik végén felakasztás módszerét alkalmazzák.
A földelés árnyékoló hatása jobb, de a jel torzítása nő.